Tanítóm, az erdő

A természetgyógyászat ott kezdődik, hogy szeretem a természetet. Nem csupán szeretem, együtt élek vele. Értem és érzem a ritmusát, szükségleteit, akár torzulásait, változásait.

Hogyan is érthetnénk meg emberi természetünket anélkül, hogy értjük és érezzük a természetes környezetünket?

Ha figyelsz, tanítások végtelen skáláját kínálja az erdő.

Ha jobban megnézel egy fát, a formáját, alakját, elhelyezkedését, láthatod a történetét. Láthatod, hogy mikor milyen hatások érték, merre csavarodott, fordult, nyújtózkodott. Attól függően például, hogy mikor mennyi fény érte, vagy mennyire volt hozzá közel egy másik csemete, ami beárnyékolta, vagy amivel "versengenie" kellett. A fa elmeséli ezt neked, megmutatja a történetét, ha jól figyelsz. Nem így van ez egy emberi arccal is? A ráncok, a tekintet, a sebhelyek, vagy épp a mosolyok nyoma az arcon mind ott van. 

A fa alkalmazkodik, mert nem tud mást tenni. Soha nem fogja megkérdőjelezni, hogy most épp miért ilyen az időjárás. Ő csak van és természetes, finom és lassú gesztusokkal reagál az őt ért hatásokra. Célja minden esetben az élet, az életben maradás, a virágzás és maghozás. Sosem lázad, alkalmazkodik.

Belegondoltál már abba, mekkora csoda, hogy egy icipici magból milyen gyönyörű virágok sarjadnak? Beleéreztél már abba, hogy micsoda életerő van ebben a kibontakozásban?

Hát nem természetes meghallani saját belső, legmélyebb vágyaidat és azokat virágba borítani? Megengedni magadnak az Életet, a kibontakozást? Érzed ennek a mélységét és örömét? Nem mások vágyait, nem a társadalom elvárásait, nem a divatot, hanem saját legmélyebb óhajaid. Vagy-e elég bátor ezeket követni?

A természet sosem mohó, elfogadja, amit kap, él vele és megbecsüli. Az állat elfogadja az élelmet, amit talál, a növény a vizet, pont annyit, amennyit kap. Nem toporzékol, nem követel. Alkalmazkodik. Ha kevés, beosztja. Túlélési technikáinak tárháza végtelen. Ha magja terméketlen talajra hull, addig vár, míg a körülmények alkalmasak nem lesznek. Türelmes.

Egy állat sosem fog stratégiát gyártani a jövőre nézve, megtervezni a holnapját és elgondolni, hogy mit hogyan kéne csinálni. A jelenben van. Akció és reakció mozgatja. Akkor és ott. Ha mégis "előre gondol", raktároz, mint a kicsi méhek vagy hangyák, azt ésszerűen teszik és mindig a közösség érdekében, sosem önös céllal. Egy fa vagy növény terméseit, gyümölcseit megosztja másokkal, madarakkal, rovarokkal, akarva akaratlan táplálják egymást a különböző fajok.

A természet sosem stagnál, állandó változásban van, él, lélegzik, mozog, alakul. Törekszik a fény felé, mozgásban van, kibontakozni akar. A hanyatlás télen számára ugyanolyan természetes, mint a feléledés tavasszal. Körforgás, mozgás, tekeredés. 

Láttad már, ahogy a szélben táncol a fa és mennyire boldog, hogy keringése felgyorsul a sebesen áramló levegő hatására? Észrevetted már, hogy ilyenkor felélénkül? Mi, emberek vajon miért félünk a változástól? Nem szabadabb megengedni azt és vele áramolni?

Belegondoltál már abba, hogy mekkora erő van abban, hogy egy fa is képes begyógyítani a saját sebeit? Akár, ahogy a mi sebeink is "maguktól" meggyógyulnak… Miért hisszük, hogy egyes betegségek gyógyíthatatlanok, ha a természetben ekkora erő van önmaga helyreállítására?

Miért gondoljuk, hogy mi nem a természet részei vagyunk? Miért hisszük, hogy elmúlásunkkal mindennek vége? Miért gondoljuk, hogy a steril kényelem, technika és luxus minket szolgál?

Nem lehet, hogy inkább elszakít valódi TERMÉSZETÜNKTŐL? Milyen érdekes a magyar nyelv…

Ha teheted, állj meg te is néha és szagolj bele az erdő levegőjébe. Kérd meg, hogy meséljen neked. Érints meg egy fát és csak érezd. Sok mindent fog mesélni neked, rólad. És talán egy picit majd gyógyít is.