Spirituális ébredés – miért is olyan fájdalmas?

Ígértem előző bejegyzésemben, hogy írok pár sort arról, hogy miért is kezdődik gyakran nehézségekkel a spirituális út. Mikor a Lélek életeken tartó evolúciója során eljut arra a pontra, hogy testben szeretné megélni isteni Önvalóját, szükséges egyfajta nagytakarítás, ami minden esetben igen nagy felfordulással jár...

Ez egy olyan mélyről jövő döntés, aminek kezdetben nem vagyunk tudatában, csak érzünk egy általános nyugtalanságot, sürgetést, keresést, elhívás érzést. Már ez önmagában elég ahhoz, hogy zavartság legyen úrrá az életünkön. Egyre erősebben motoszkál bennünk, hogy elvontabb dolgok keresésébe fogjunk és megértsük az élet értelmét. Ez a folyamat egyáltalán nem korhoz kötött, bármikor megszólalhat a Lélek hívószava.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha lenne bennünk egy belső Mag, amely elkezd mozgolódni, megszületésre vágyik és nagyobb teret kér magának. 

Ez a mozgolódás kelti az átmeneti zűrzavart, hiszen nem más történik, minthogy készül levetni magáról az életeken át rárakódott tapasztalatokat. Nemcsak levetni, hanem átformálni, átalakítani (alkímai nyelvén transzmutálni). Tulajdonképpen az egész alkímia erről szól: saját magunk mélységes mély átformálásáról. A Lélek = Önvaló elkezdi a tapasztalatait lepárolni és az esszenciát megtartani, mint bölcsességet.

Mi történik ilyenkor a hétköznapokban? Szembesülések sorozata, amelyek általában igen fájdalmasak tudnak lenni. Ez nem pusztán a karmánk törlesztése (ld. korábbi bejegyzés), hanem a saját Lelkünk vetíti elénk azokat a mélyreható tapasztalatokat, amelyek ahhoz segítenek, hogy bizonyos tulajdonságoktól, mintáktól meg tudjunk szabadulni, akár a kígyó a bőrétől. Vagy éppen totálisan átértelmezzük eddigi felfogásunkat.

Az ébredésnek ebben a kezdeti szakaszában érezhetjük azt, hogy nincs megállás, folyamatosan történik valami, és azt érezzük, hogy terhelhetőségünk határán mozgunk, egy hajszálon függ idegrendszerünk épsége. 

A folyamat célja itt éppen a testünk és energetikai rendszerünk megedzése is, felkészítés arra, hogy később magasabb, finomabb energiákat tudjunk befogadni és működtetni.

Gyakran kapcsolataink teljesen átalakulnak, sokan kilépnek az életünkből és akár újak is érkezhetnek. Gyakori a munkahely váltás, betegségek, balesetek, költözés. Mindez jelzi a rendszerünkben megjelenő belső feszültséget, ami a régi mintáink elengedésével jár.

Korábban nevezték ezt a folyamatot Találkozásnak a Küszöb Őrével (ld. Rudolf Steiner, Szepes Mária). A Küszöb Őrzője az a szimbolikus, tudatalattinkban megjelenő "lény", akit mi magunk hoztunk létre korábbi életeink cselekedeteivel és legfőképp érzelmi tölteteivel. Ez az, amivel most elementáris erővel találkozunk, a cél pedig, hogy megtisztítsuk őt, majd pedig eggyé váljunk vele, azaz integráljuk a leszűrt esszenciákat, bölcsességeket.

És hát mit is őriz ő? Az átjárót a "magasabb világokba", ahol betekintést nyerhetünk az Univerzum törvényszerűségeibe. Saját megtapasztalásaink és felismeréseink lehetnek a minket mögöttesen formáló hatásokról (nem csak másoktól ellesett, eltanult gondolatok!). Az Őrzővel való találkozás után fokozatosan bomlanak ki új képességeink és egyre emelkedettebnek fogjuk érezni magunkat.

Ma már nagyon sokan túl vannak ezen a találkozáson. Ha Te is olvasod ezt a cikket, jó eséllyel a folyamat elindult benned. Ma már sokkal gyorsabban lehet haladni a Transzmutáció folyamatában, hiszen minden ezt támogatja globálisan (ld. Új embere evolúciója).

Ha úgy érzed, hogy ebben a cipőben jársz és elakadtál, nagyon szívesen segítek neked, mert átéltem minden nehézségével, mélységével és szépségével együtt. Keress bátran!