Karmainga- azaz a saját magunk által keltett jojó-effektus

Emlékszel még gyerekkorodból a similabdára, a vékony gumimadzagon függő tömör kis ladbacsra, amivel remekül lehetett jojózni? Kicsiként gyakran kaptam ilyet és előfordult, hogy orrba csapott, mert túl nagyot rántottam rajta. Röviden valami ilyesmit jelent a karma. Úton útfélen belebotlunk ebbe a fogalomba, mégis úgy látom, hogy sokan kicsit félreértik.

Gyakran használják a sors vagy egyfajta büntetés szinonimájaként, holott egyszerű (meta)fizikáról van szó. Annyi talán általánosan ismert, hogy a "karma tetteink következménye". Valóban, ez közelebb áll a valósághoz, de mégis hogyan működik ez?

Mindannyiunknak van egy belső magja, egy isteni részünk, mely folyamatos megtapasztalásokra vágyik. Ez tulajdonképpen Önvalónk, mely állandó, sosem változik. Természetes tulajdonsága, hogy képes létrehozni dolgokat, jelenségeket, történéseket.

Valójában ezt tesszük a nap minden percében, érzelmeinkkel, gondolatainkkal, tetteinkkel teremtjük a saját valóságunkat. Mivel kivétel nélkül mindenki ezt teszi, cselekedeteinknek sokszor beláthatatlan következményei vannak, hiszen az általunk gerjesztett hullámokról nem mindig szerzünk tudomást és ezek a hullámok összekuszálódnak mások által keltett sodrásokkal.

Minden történésnek, mozdulatnak alapja egy szándék, ami bemozdítja a körülöttünk lévő energiákat. Igen ám, csakhogy az általunk bemozdított energiának van egy olyan tulajdonsága, hogy visszatér a hozzánk. 

Ezt úgy lehet elképzelni, hogy olyanok vagyunk, mint egyfajta mágnes, de egyszerre két pólussal. Bármi, amit kisugárzol magadból, valamikor visszatér hozzád. Ezért mondják azt, hogy "viseld tetteid következményét", vagy "ki mint vet, úgy arat".

Észrevetted már, hogy ha reggel bosszúsan kelsz és teret engedsz ennek a hangulatnak, akár az egész napod romba dőlhet? Összeveszel másokkal, lekésed a buszt és semmi nem akar összejönni? Másik nap pedig jó kedved van és hirtelen azon kapod magad, hogy mindenki rád mosolyog, pont bekanyarodik a busz, mikor odaérsz a megállóba, sikeres vagy a munkádban? Hát ilyen egyszerű ez.

Ha kicsit távolabbról nézzük, a karma az életeinken átívelő cselekedeteink jojó-effektusa. Mikor a Lélek elérkezik arra a pontra, hogy szeretné felismerni Önvalóját, kivétel nélkül mindenkinél van egy időszak, mikor komolyabban szembe kell néznünk korábbi tetteink következményivel. A spirituális ébredés kezdetén általában ez felszínre tör és tipikusan bekövetkezik egyfajta tragédia-sorozat, ami nem más, mint szembesülés saját magunk tettivel és valóban egyfajta törlesztés kezdődik.

Erről egy következő bejegyzésben fogok írni.

Nagyon fontos felismernünk és elfogadnunk azt, hogy a karma nem valami ránk mért csapás, vagy tőlünk független eseménysorozat, melyet el kell szenvednünk, esetleg egy nehezen teljesíthető feladat, hanem saját belső "vetítőgépünkből" eredő, olykor igen nagy energiák, melyek természetüknél fogva idővel visszatérnek hozzánk, a forrásukhoz.

És hát igen, gyakran éppen azokat az élményeket kell átélnünk, melyeket másoknak okoztunk, még az is lehet, hogy éppen az a személy fog hozzájárulni "aratásunkhoz", aki annak idején elszenvedője volt a tetteinknek. Ugyanakkor fordítva is igaz: jó cselekedeteink által "elnyerjük méltó jutalmunkat", így azt hiszem nem kérdés, hogy érdemes-e pozitív gondolatokkal és cselekedetekkel tölteni meg életünket. 

Igen, vannak dolgok, melyeket nem kerülhetünk el, ettől tűnik sorsszerűnek a karma, ugyanakkor csakis önmagunkat tehetjük felelőssé. Minél előbb belátjuk ezt, mélységes elfogadással párosítva, annál könnyebb dolgunk lesz. 

/A cikk tartalma szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével./