A belső munkáról

Elég nagy trend lett bizonyos körökben az önismeret és a belső munka, önismeret. Nem véletlen. A világ hatalmas átalakuláson megy keresztül, amit valamilyen módon mindenki érzékel a saját bőrén.

Nem értjük, miért mennek tönkre a kapcsolataink, mi zajlik a gazdaságban, miért vannak ekkora egyenlőtlenségek, látszólag szabadság van, a gyakorlatban mégis uniformizálódás, amit a fogyasztás határoz meg. És még hosszan lehetne sorolni, de jelen cikk nem erről szól most.

Hanem arról, hogy bizony eljutottunk egy olyan állapotba, ahonnan már nincs tovább, legalábbis nem abba az irányba, ahogy talán eddig gondoltuk. Sokan érzik, hogy valami a végére ért. Én is így látom, hogy egy teljesen Új Világ van kibontakozóban, ami az egyes emberek lelkében tud megszületni.

Mivel sokan kiégettek, elégedetlenek, ezért elkezdik keresni ennek belső okát és nagyon jól teszik. Hiszen csak úgy tud Új Világ születni, ha a szívünkben jelenik meg először. Pontosan mi is?

Egy olyan Új Ember, akit elsősorban szeretet vezérel, képes együttműködni a társaival, empatikus és törekszik egy természetes életmódra, nyugalomra, kiegyensúlyozottságra. Ennek az új Útnak szerves része Isten keresése. Akár tudatosul, akár nem, tulajdonképpen minden lépésünket ennek az állapotnak az elérése hajtja.

Egyesekben felismerik mindezt és abban a pillanatban kezdenek az "Útra lépni". Az Útra, melyben valójában önmagunk keresésére indulunk. Az ember érzi a hiányt, érzi a szenvedést és rádöbben, hogy nem igazán enyhíti ezt az érzést semmi.

Spirituálisak leszünk. Tanfolyamokra, tréningekre járunk. Esetleg terapeutánk lesz. Technikákat tanulunk. Elkezdjük feldolgozni a családi traumákat. Hipnózison veszünk részt, energiagyógyászokhoz megyünk. A sort valószínűleg a végtelenségig folytathatnánk és ez teljesen rendben van így.

A saját tapasztalom az, hogyha az emberben egyszer felébredt ez a fajta hajtóerő, nem igazán van visszaút. Egyre mélyebbre és mélyebbre ás saját magában. Sokszor szoktam azt a hasonlatot használni, olyan mintha egy fujtató dolgozna bennünk, állandóan táplálva a belő tüzet, mely látszólag végtelen keresésre int.

Igen nagy bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy szembenézzünk a saját belső világunkkal. Eleinte gyakran másokat okolunk és ez is a folyamat természetes része.

Eljön az a pont azonban, mikor már nem halogathatjuk a valódi belső munkát. Ez pedig igazi, mély befelé figyelést igényel és kitartást. Nagyon nagy segítség lehet, ha van, aki fogja a kezünket és a fent említett technikák, módszerek mind-mind hatásosak lehetnek ebben. De a "munka" oroszlánrészét nekünk kell elvégezni.

Ne felejtsük el, hogy a belső Út célja Önmagunk felfedezése, ezért soha senki más nem tudhatja nálunk jobban, hogy kik vagyunk valójában és milyen szükségleteink vannak.

A belső munka tulajdonképpen egy nagyon-nagyon mély önátalakító folyamat, melyben tudatos lépéseket teszünk azért, hogy végül megismerjük a bennünk lakó Istent, más szóval Önvalónkat. Nem véletlenül nevezik transzmutációnak az alkímia nyelvén. Igazi művészet lavírozni a saját belső világunkban, úgy, hogy közben helytálljunk a "kinti" világban és foglalkozzunk szeretteinkkel.

A belső munka során néha úgy érezzük, hogy mélységes mély örvények szívnak be, máskor pedig hullámok tetején lovagolunk. Ez természetes. Ez olyan, mint egy inga, minden irányba ki kell lengenie, hogy a saját végleteinket megismerjük és végül egybeolvasszuk.

Valójában éppen erről van szó. Saját magunk alapos "bejárása", megismerése, végül pedig minden aspektusunk szeretetteljes beölelése egy középpontba, ami nem más, mint maga Isten.

Azt hiszem ez a legizgalmasabb kihívás, amit ember vállalhat a földi léte során. Ma már nem elérhetetlen és tulajdonképpen a kapu bárki számára nyitva áll, aki érzi a hívást.

Sokat fogok Nektek írni ennek az Útnak a részleteiről és remélem hogy bátorítást kaptok.